myself

Búcsúzom…

Minden találkozás egyben egy búcsúzás….Tőled Kedves…Akinek lelkébe nézve önmagamat láttam meg…Nem várok mást csak egy kézfogást…Csak egy érintést…Amiben a lelkünk összesimul… egy pillanatra….Aztán menj csak tovább. Bolond, aki azt hiszi,hogy mindig minden állandó…És örökké megadatott…Nem ad hálát a pillanatért, amikor egymása néznek a lelkek… Köszönöm Kedves, hogy ismét találkozhattunk….Egy időben és egy térben…Legyél boldog…Ne félj… Tovább »

Metamorfózis…

Valahogy van valami különös abban, ahogy az életem különböző egymás utáni szakaszaira gondolok, hogy tulajdonképpen, amit én vátozásomnak gondoltam, az nem az volt….Igazából, rájöttem, hogy én legbelül, nem változtam….Maradtam az, aki voltam….Csak idomulni akartam….mindig…Alkalmazkodni.Rosszabb esetben megfelelni…másnak, másoknak…Néha annyira jól csináltam, hogy még saját magamat is becsaptam:megváltoztam.De, ha ez tényleg így van, akkor most?Mert minden, ami… Tovább »

Húsvét egy kicsit másképpen…

Három napja nem alszok, nem eszek… És szerencse, hogy az influenza a közelemben tarolgat, mert legalább van egy ok, amire rákenhetem az egészet.Így hát beteget jelentek minden szinten és helyen.Tehát fekszek az ágyban és amortizálódom egyre lejjebb.Ja és rettenetesen igazak a közhelyek….Akinek a lelke beteg….a teste is az lesz.Töprengek:ebben a mocskos világban, hogy mindent túléljek,… Tovább »

My first love

Csak 17 évesen érezheti az ember…. Hogy valami történni fog.Mert itt van már az ideje.És benne van minden napodban a várakozás.És a vágy a szerelemre. Előtte nem láttam sosem…Házibuli…körülöttem vidám emberek…szilveszter…Gubbasztottam egy sarokban.Csak voltam.Belépett.Rám nézett.Én vissza.Táncoltunk.Haza mentem. Egy évig kísértett ennek az egy táncnak az emléke.Száz éjszakán át színezgettem magamban a tervet, hogyan szerzem Őt… Tovább »

Amikor nem alszom….

Mint például ma éjszaka. Akkor beszélgetek.Önmagammal. Kérdez-felelek játékot játszom. A téma? Nagyjából úgy minden. A gyerekeim. A kicsi, a nagy, a közepes. Féltés és aggodalom. És rengeteg emlék: a születésük pillanata, évekkel ezelőtti és a mai “kölkös történések”. Nem szoktam én csip-csup dolgokon csak úgy ríva fakadni, de a születés csodájától mindig. Akárhányszor, és bárhol… Tovább »

Szaporodnak a kérdések….

Azok a bizonyos önmagamnak feltettek…. A legújabb:mit keresek én ezen a munkahelyen? Na, nem anyagi vonatkozásban, mert az most azért valamivel több, mint amennyit az előző munkahelyen kaptam, ahol szinte a semmiért dolgoztam… Nagy merészen belevágtam az ismeretlenbe, amikor igent mondtam erre a legújabb őrületbe… Valahogy úgy voltam vele, hogy veszteni valóm semmi… Most meg… Tovább »

Hegedű…

Szeretem a zenét.Szeretek táncolni.De ahhoz, hogy tánncolni tudj, érezned kell a zenét….De az első lépéseket neked kell megtenned . Egyedül kell gyakorolnod.Ráérezned az ízére.Ráérezned a ritmusra. A lelkek tánca ugyanígy működik….Mert a lelkek is tudnak táncolni. Tánc.Amikor egy nő és férfi elkezd együtt táncolni….Nem kell más hozzá csak a zenét hallani….Lehet, hogy más a hangszer,… Tovább »

Fortepiano

Akárhányszor meghallom a dallamot, Te jutsz eszembe.De ez így nem is igaz. Mert mindig velem vagy.Inkább a fájdalom hasít belém újra, meg újra… Tudtam, hogy elmész. …egyszer majd.Már akkor tudtam, mikor rád találtam.Tudtam, hogy menned kell…egyszer majd.És mindig megrémültem, mikor azt gondoltam, hogy most van az a nap….Ezért kapaszkodtam, néha túlságosan…Mert féltem…Egész életemben egyedül voltam,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!