myself

Ma reggel hallottam a rádióban egy nagyon jó számot!Sose hallottam még, de sajnos nem is tudom, hogy ki énekelte!Ami önmagában nagy szó..mert a “zenei műveltségem” elég nagy..:)Szóval: ami biztos, hogy a hétvége után nyűgösen, álmosan készülődtem és csak voltam.. és azon gondolkodtam, hogy már megint hétfő és zuhog az eső és hideg van…És egyszer csak… Tovább »

Na jó legyen, aminek lennie kell ma!Gondolom a mai nappal nem csak én vagyok úgy, hogy újra és újra kezdeném, de valamiért mindig ott folytatódik ahol reggel elkezdődött! Felébredsz, és nem tudod mi a baj a nappal!Gondolod, ha visszafekszel, és újra felkelsz akkor más lehet minden! De, nem! Felébredsz, és csak azt érzed újra!Na, jó,… Tovább »

Valamikor hónapokkal ezelőtt összetört bennem valami.Padló.És amikor padlón vagy, próbáld meg, amit ott találsz összeszedegetni.Így találtam rá az írásra.Írogatok.Firkálmányaim lelkem darabjai.Lelkem törött cserepeit magammal hozva, így próbáltam összeragasztani.Lassan-lassan sikerült is.Legalább is úgy gondoltam.Aztán:BANG!Rámszakadt a múlt megint…Egy régi kapcsolat felbukkanása.Újból.Az ember, akit nagyon szerettem, aki elől menekültem…Aki nagyon fájt…Mélyen, legbelül…Úgy gondoltam, kaptam egy új esélyt mindent… Tovább »

Miért van az, hogy most mindent olyan üresnek érzek magamban…Zombiként létezem.Teszem a dolgom, vonszolom a testem.Elemzem az érzéseim.Már ha lennének egyáltalán.De nincsenek.Bárcsak fájni tudna.Bár utolsó emlékem a fájdalom volt.Szorongattam a kezemben a mobilom …És lüktetett bennem a fájdalom…Átjárt, elzsibbadtam tőle, meg akartam halni…Ez az, amit akartam…Mert nincs miért már, nincs tovább…Annyit szenvedtem már miatta…A boldogságra… Tovább »

Az ember lelke különös teremtmény. Mikor nagy fájdalom, megrázkódtatás éri, megdermed.Elalszik.Tetszhalottá válik. A fizikai lét persze nem áll meg, és nem hagyja az embert.Úgy kell csinálnia, mint a többi embernek: reggel fel kell kelni, a kávét meg kell inni… Mert utána el kell menni dolgozni, vásárolni kell, takarítani… Megkísérelni beosztani a beosztható erőforrásokat. Közben emberekkel… Tovább »

Két ember kapcsolatában az élet adhat újabb és újabb esélyeket  mindig.Én nem.Már soha.Akkor sem, ha százszor belehalok. Nem érdemes visszanézni, csak előre mindig.Ha már egyszer nem tudok bízni, hinni egy emberben, akkor az már megölt egyszer bennem valamit.Fel lehet támasztani az érzelmeket, a vágyakat is…igen.Az első bizonytalanságig, az újabb kérdőjelig. És minden kezdődik előlről:lélek-viharok…Szenvedés, harag,… Tovább »

-Mit csinálsz? – Álmodok.– Ébren?– Ébren.– Úgy nem lehet.– Én tudok.– Hogyan?– Azt nem tudom, de nekem megy.– Miről álmodsz?– Mindenről, ami jó.– Például?– Egy tökéletes világról.– És mire jó ez?– Ilyenkor nem fáj semmi, egyszerűen csak elmegyek egy másik világba, ahol minden úgy van, ahogy én akarom, ahol nem kell félni, nem kell aggódni,… Tovább »

“Valahányszor elfog a bánat a világ állása miatt, a Heathrow repülőtér utasvárójára gondolok.“Kezd elterjedni az az általános vélekedés, hogy a gyűlölet és a kapzsiság világában élünk.De én nem így látom.Nekem úgy tűnik, a szeretet mindenütt jelen van.Előfordul, hogy nem különösebben méltóságteljes vagy említésre méltó, de mindig ott van: apák és fiúk, anyák és lányok, férjek… Tovább »