Legveszélyesebb fájdalmaink azok, amelyekre nem merünk emlékezni.
Rettegünk, hogy szembenézzünk valamivel, ami egyszer már óriási fájdalmat okozott.
Tudatalattink feketelyukába gyömöszöljük.
Reméljük, hogy ott nem csinálhat bajt.
De így is visszajön.
Álarcban, angyalarcú démonként.
Egy darabig csendben lapul.
Aztán később alattomosan ránk támad.
Mert ott van.Csak lapult.
Támadásra várt.
És most előtted áll és vigyorog gonoszul.
Mert olyan vagy, amilyen vagy.
És alapvetően nem változol.
A felejtés is olyan, mint az orosz rulett!
Emlék -vaktölténnyel töltött pisztolyod, de benne az egyik éles volt.
Az éles az, ami eltalált,fájni tud…
Hagyod a fájdalmat, hátha szabadulsz…
Kommentek