Valahogy van valami különös abban, ahogy az életem különböző egymás utáni szakaszaira gondolok, hogy tulajdonképpen, amit én vátozásomnak gondoltam, az nem az volt….
Igazából, rájöttem, hogy én legbelül, nem változtam….
Maradtam az, aki voltam….
Csak idomulni akartam….mindig…
Alkalmazkodni.
Rosszabb esetben megfelelni…másnak, másoknak…
Néha annyira jól csináltam, hogy még saját magamat is becsaptam:megváltoztam.
De, ha ez tényleg így van, akkor most?
Mert minden, ami hatással van rád, megváltoztat?
És meddig van rád hatással? És meddig változtat?
Mint az ampermérő mutatója fizikaórán…
Impulzus utáni reakció.
Már nem reagálok impulzusokra.
Elfáradtam…belefáradtam…
Az elmúló impulzusokba, a reakciókba beleadott energiákba.
Most már így maradok magamnak.
Változatlan.
Önmagam.
Kommentek