Mégis van rá szó…

-Teáltalad élek újra…Teáltalad élek.

Olyan voltam, mint a kő.A Te műved, hogy élek.

…ha azt mondom, szeretlek, nem mondok semmit. Erre kevés a szó.

Apró részlete legfeljebb, csepp a tengerben, egyetlen levél a fán.

Sokkal több ez annál.

….Mindig velem voltál, akár szerettelek, akár gyűlöltelek, akár közönyösnek láttál,ezen soha nem változtatott semmi, velem voltál és bennem….

Én voltam magányos nélküled. Te voltál nekem a világosság, és minden, ami édes és keserű…megrendítettél és önmagaddal együtt önmagadat adtad nekem.Teáltalad élek.

Remarque: A diadalív árnyékában-részlet

Tovább a blogra »