Édesanyám.
A legszebb nő, akit életemben láttam.
Örök szépen ment el, fiatalon. A rák sem tudta elcsúfítani.
Még most is érzem magamon a tekintetét.
Kislánykoromtól nagylány koromig megmaradt szokásunk:kezem a kezében, erős szorítás.
Egy néma jel kettőnk között, hogy bármi történik: nyugi…
Még most is szorítom azt a kezet, és mondom magamnak:tudom, anyu…
Velem vagy, még mindig.
Anyu, figyelj rám, itt vagyok,
és mint annyiszor, mikor egyedül vagyok,
most is rád gondolok…
Nézz le rám most onnan a magasból,
küldj nekem egy mosolyt….
Mondd nekem, ahogyan csak Te tudod:
jól vagyok kislányom, minden rendben,
értem ne aggódj….