Mint például ma éjszaka.
Akkor beszélgetek.Önmagammal.
Kérdez-felelek játékot játszom.
A téma?
Nagyjából úgy minden.
A gyerekeim. A kicsi, a nagy, a közepes.
Féltés és aggodalom. És rengeteg emlék: a születésük pillanata, évekkel ezelőtti és a mai “kölkös történések”.
Nem szoktam én csip-csup dolgokon csak úgy ríva fakadni, de a születés csodájától mindig.
Akárhányszor, és bárhol megkönnyezem. Zokogni meg csak azért nem zokogok, mert viselkedni azt tudok.
Az ő születésük minden pillanata. Életem legszebb, legboldogabb percei.
Nem a fájdalom, mert volt az is.
Hanem a csoda. Ami azóta sem múlik.
A szeretet, ami fáj. Ami azóta sem múlik.
És tudom: már nem éltem hiába. És a három királyfimban majd tovább fogok élni.
Kommentek