Köszönöm neked
…azt, aki általad lettem,
…a sok fájdalmat, a könnyet, a néma kiáltásokat,
…az elviselhetetlen kínt, a dühöt és a magányt,
…a talpraállásokat, majd az újra eleséseket,
…az írásaimat, mert ha nem írtam volna le törött szívemet, akkor sohasem találtam volna rá,
…az emlékeket. Jót és rosszat. Lelkitársam voltál. Beszélnem sem kellett, hogy tudd, valami bánt, fáj…
…a jó tanácsokat, nevetéseket, komorságokat,
…a tudatot, hogy létezik a tökéletes. Ezáltal az elkeseredést, hogy ebből csak egy van, és én elveszítettem…
…a reggelig nyúló álmatlanságot…
…az édes álmokat, ahol Te voltál a főszereplő…
…Az ébredéseket, amikor egy percig boldog voltam, mert azt hittem visszajöttél. Ezután az észbekapást, hogy ez megint csak álom volt…
Elmentél. Magaddal vittél engem is…
És most már csak a néma csendbe tudom kiáltani: szeretlek…
Örökre foglak szeretni.
Kommentek