Sky stars….

Mert ugye van a szerelem….nem kérdez semmit…csak jön…elsodor…beleszédülsz, de hagyod….élvezel minden percet, minden pillanatot….
Aztán vége….pont…hogy miért, magad sem tudod…
Valami elmúlt….és ahol már nem érdemes maradni, onnan el kell menni….mindig….
De azért fáj….sokáig…
Jönnek a monoton hétköznapok.
Összetiport életem árnyékában megtépázott lelkem.
Magamnak alkotta kérdőjelek.
Elvesztem.
Érzéseim leláncolva.
Elrejtve mélyen szívem legbelső rejtekében.
Most már úgy nézek rád, mint a csillagokra nézek.
Messze vagy már.
És elérhetetlen.