Miért van az, hogy most mindent olyan üresnek érzek magamban…
Zombiként létezem.
Teszem a dolgom, vonszolom a testem.
Elemzem az érzéseim.
Már ha lennének egyáltalán.
De nincsenek.
Bárcsak fájni tudna.
Bár utolsó emlékem a fájdalom volt.
Szorongattam a kezemben a mobilom …
És lüktetett bennem a fájdalom…
Átjárt, elzsibbadtam tőle, meg akartam halni…
Ez az, amit akartam…
Mert nincs miért már, nincs tovább…
Annyit szenvedtem már miatta…
A boldogságra már nem is tudok emlékezni…
Minden elmúlik- mondogattam magamnak.
Aztán meghalt bennem valami…
Vagy én haltam meg mégis?
Az, aki voltam addig?
A nő, aki őrülten szeretett…
A nő, aki már többet nem tud így szeretni…