Elbújhatsz, elmenekülhetsz, törölhetsz, akkor is ott vagyok a lelkedben!
Ott vagyok.
Mert én az érzelem vagyok.
Előjövők egy illatra, egy zenére, egy mozdulatra, egy szóra, egy ízre…
Lesznek még álmatlan éjszakáid.
Akkor is látod majd mosolyom, ha nem akarod..
Szélben lebbenő hajam, érintésem a bőrödön.
Hallod majd,ahogy kacagva mondom:szeretlek.
Hallod majd bűnre csábító suttogásom.
Ott leszek én.
Mert ott hagytam magamból az emlékeket!
Soha nem tettem ellened.
Csak szerettelek.
Úgy, ahogy én szeretni tudok, őrülten, szenvedélyesen..
Mindent adva, semmit sem kérve.
És, mert nem tettem ellened, te így nem tudsz törölni…
Nem tudsz, gyűlölni…
Csak a gondolattal élni, hogy valahol vagyok, valamit teszek, és persze élek!
Olyan mintha követnélek, keresnélek.
Pedig nem.
Csak emlék vagyok, ott ahol a többi emléked is!
Ez vagyok én:ujjlenyomat a lelkeden.
Ennyi maradtam csak…neked.
Kommentek