Van, hogy az ember befogadóképessége véges és most én is ezt érzem, hogy ennyi… több hely nincs már bennem…
Elég!
Felhalmozódott sok információ, érzések, gondolatok…
Nem, hogy üresnek érezné magát az ember lánya, hanem besokall! Nincs több hely, nem fér el már semmi …
Állj! Nem kell már semmi!
Inkább csak hadd tisztuljanak le a dolgok körülöttem..
Hadd döntsem el, hogy mi valós és mi a hazugság..
Mire van szükségem és mire nem!
Annyi minden kavarog a fejemben…
Összekeverednek, és megjelenik a stop tábla!
Állj, elég, nem kell több ember, érzelem, gondolat, információ…
Semmi sem kell..
Egyedül vagyok, nem érdekel senkit, hogy bennem mi zajlik, mindenki magával van elfoglalva, az ő kis saját életével és lelkével!
És, még sem tudom kirakni, hogy megtelt, hiszen nekik meg kell, hogy én legyek… hogy hallgassak, figyeljek…
És csak kapom az információkat, egyet, kettőt, hármat és már nem tudom összerakni a dolgokat, hogy ki kivel van… hogy mit és mikor higgyek el… mi hazugság és mi a valóság… és ki vagyok Én!
Nem akarom, nem szeretném!
Csak élni, dolgozni, szeretni szeretnék..
Várom, hogy letisztul majd minden..
És amire nincs szükségem, az tűnjön az életemből el…
Aminek mennie kell, menjen…
Kommentek