Amiből jó lenne kiszállni.
De nem tudok.
Ebben csak az a jó, hogy rohan az idő.
Tennivalók tömkelege, és én teszem a dolgom.
Robot vagyok, nem érzek, nem gondolkodom…
Pedig nyár van, valahol vízpart közelében lenne jó.
De arra sincs időm, hogy álmodozzam egy jót.
Száguldanak a napok,dolgozom-eszek-alszok…
Rájöttem, hogy ilyenkor valahogy gyógyulok.
Nem érek rá agyalni, a lelkemmel foglalkozni.
És ez most valahogy jó.
Most másokért teszek, nem magamért.
Furcsán boldogító.
És még csak nem is fárasztó.
Akkor most a boldogság kulcsa?
Tedd a dolgod?
Kommentek