Voltál már úgy istenigazából őszinte?
Őszinte önmagaddal?
Döbbentél rá már arra, hogy álarcot viselsz folyamatosan?
És közben hazudsz….mindenkinek….önmagadnak….
Hogy EZ TE VAGY, a TE életed, a TE hétköznapjaid, a Te ünnepeid…
Közben pedig nem igaz…
Csak VAGY,de nem ÉLSZ…
Mellékszereplője vagy mások életének, egy statiszta….
Más ember vagy emberek boldogulásához asszisztálsz folyamatosan.
Mert születésed pillanatától erre vagy kódolva…
Vagy később hozta az életed, hogy már el is felejtetted, hogy TE IS VAGY ….
Csak szépen hagyod, hogy használjanak, kihasználjanak…
Mert JÓ vagy…mert várod a csodát, hogy a VILÁG megváltozik majd..és MEGJUTALMAZ …
Nem változik semmi, csak neked fáj valami…egyre jobban…
És akkor, amikor a századik álmatlan éjszakán is túl vagy, kérdezed meg önmagadtól:ki vagyok ÉN? Ez az Én életem?
Aztán újabb száz álmatlan éjszaka után nekiállsz és VÁLTOZTATSZ…
Kommentek