Egy újabb agyalással töltött, álmatlan éjszaka után rádöbbentem:nincs feladás csak menekülés!
Menekülés saját magad és gondjaid elől!
Én is ezt tettem, mikor Tőled elmenekültem.
Majdnem három hónap után jelentkeztél.
És megint a leporolt müzlis doboz esete?
Vagy több ennél?
Klassz.
Akkor most meg kellene oldjalak valamiképp.
Kaptalak az égiektől életfeladatként.
Életfeladatok, miket meg kell oldani …
Naja!
Vagyis meg kellene oldani, általuk tapasztalni és tanulni…
Merthogy, mindent mindig kapunk valamiért …
És ha értelmezni tudjuk, akkor tanulhatunk belőle és korrigálhatjuk azt!
Már megint a sorsom része lettél…
Nekem meg most ki kéne találnom, hogyan alakítsam úgy a sorsomat, hogy az beteljesüljön!
Mert akárhonnan is vizsgálom meg, az ember maga teljesíti be vagy épp nem teljesíti be a feladatait….
Éreztem már úgy, hogy feladtam mindent Veled kapcsolatban…
De nem sok értelme volt…
Mert, már megint itt vagy!
Tessék itt vagyok, oldjál meg!
Pedig én már úgy éreztem, hogy túl vagyok rajtad!
Most akkor harcoljak?
Mi ellen?
Önmagam vagy a körforgás ellen?
Mert igazából nem tudom eldönteni, hogy valójában mit is tehetnék…
Meneküljek el megint?
De a feladatom lettél…
A dolgom…
Meg kell oldjalak valamiképp…
Kommentek