Nem kell több bánat,szomorúság, fájdalom!
Nincs más választásom: megboldogodok.
Csak így. Egyszerűen.
Mert egy valamit tudok.
Szeretem az életet.
Nagyon.
Hogy miért vagyok néha olyan boldogtalan?
Mi a hibám?
Már tudom….
Hogy túlságosan szeretek élni.
Ez mindig ijesztő.
Túl sok szenvedéllyel.
Érted?
Bizony…
Úgy szeretem, hogy az emberek, elrémülnek tőle.
Mert mellettem rádöbbennek, hogy az életük csak egy.
És értéke van minden pillanatnak, minden percnek.
Sok a boldogság, amit magamban hordozok.
Életem pillanatai és érzések….
Ahogyan a meleg tengervízben egy tarajos hullám végigborzol és elsodor.
Ahogyan a nyári reggeleken a karjaimat a nap felé kitárom és ragyogását magamba szívom.
Ahogyan az ablakon át a hold ezüst fényét bámulva csókot dobok és elalszom.
Ahogyan az első tavaszi napon, a madarak énekelni kezdenek és én úgy hallgatom őket, áhitatosabban, mint Mozartot.
Ahogyan megbámulok egy elvadult kertet vagy magasba nőtt füvet, virágot, mintha csoda volna.
Ahogyan állandóan a szeretetet hajszolom, mert akiket megszerettem, azt örökké szeretem és nagyon….
Kommentek