Egy valamit tudnod kell,
az én lelkemet már ölték
százszor, ezerszer.
És öltem én is a lelkem
százszor, ezerszer.
Nem keresem soha magamban
mit, miért teszek.
Bennem csak a szeretet
végtelen, mint a tenger.
Mint a tenger,
amit annyira szeretek.
Ezt a mocskos világot
túl kell valahogy éljem.
Ahol csak reményt láttam
a szeretetre, oda mentem.
Ahol remény sem maradt,
onnan elmentem,
szépen, csendben.
Nekem sincsen senkim,
a szó valódi értelmében.
És már nem is lesz,
tudom, érzem.
Veled többször is megpróbáltam
a lehetetlent.
De most búcsúznom kell.
Arra kérlek, minden titkom,
amit elsuttogtam neked,
őrizd meg…
Mindhalálig őrizd meg….