Érezted már a mellkasodban azt a szorító, savanyú érzést?
Az a hiány, elfojtás, fájdalomnak a jele.
Úgy érzed nem kapsz már levegőt, a torkod mintha összezárulna, a szíved megáll egy pillanatra.
Kiráz a hideg, és legördül a könnycsepp.
Vérzik a lelked.
Emlékek, arcok tűnnek elő a sötétből.
Egy űr tátong benned…
És már tudod, ami talán sohasem tűnik el.
Örökké nyomni fogja a legbelsődet.
Azt, aki valójában vagy.
Minden egyes alkalommal kevesebb leszel.
Elveszítesz magadból darabokat.
Amit talán már sohasem látsz viszont.
Nem tehetsz semmit.
Csak várod a csodát, hogy elmúljon, s próbálsz nem belehalni.
Nem elveszni abba a tátongó nagy űrbe.
Ismerős az érzés..?
Az.
Lelked van.