Hinta

Kislányként a nagy diófa egyik ágán volt egy hintám….

Órákig képes voltam hintázni….

Repültem….boldog voltam……..szabad voltam……

És nem számított az idő.

Most hiába nézek hátra, senki sem löködi a hintámat….

Én vagyok az, aki játszik…

Én vagyok, aki gyorsít a tempón vagy lassít…..

Hol fent vagyok, hol lent….

Most félek.

Hova lett az a szabadság, az a boldogság, amit gyerekként éreztem?

Gyerekként nem féltem.

Csak vártam.

Mindig a holnapot vártam.

És azt, hogy végre elkezdődjön az életem.

A jelen nem érdekelt, a “majd, ha … “

Fel akartam nőni, azt hittem felnőttként könnyebb…

Most szeretnék újra gyerek lenni…

Tágra  nyitott szemmel, csodálkozva ártatlanul nézni a világra…

Nem tudni a sok mocskot és szennyet….

Nem elveszíteni, hanem megtalálni a HIT-et.