Vajon hol állítanám meg?
Talán annál a percnél, mikor rádöbbentem, hogy anyámnak nemcsak hathetesen nem kellettem, hanem sosem…
Talán annál a percnél, amikor először kimondtam a szót: szeretlek….
Talán annál a percnél, amikor először gyűltek igazi könnyek a szemembe…..
Talán annál a percnél, amikor először érintett meg egy másik ember lelke…..
Talán annál a percnél, amikor nem tudtam parancsolni a bennem lakó démonnak, hanem engedelmeskedtem……
Talán annál a percnél, amikor mindezek után angyalnak neveztek…..
Talán annál a percnél, amikor táncra igazítottam lépteimet a zuhogó esőben….
Talán annál a percnél, amikor hasamra téve kezemet, dúdoltam a bennem növekvő életnek….
Talán annál a percnél, amikor belehaltam a felismerésbe, hogy becsaptak és megcsaltak, elárultak engem….
Talán annál a percnél, amikor mindennek ellenére, belekiabáltam a semmibe: igen, élek….
Talán annál a percnél, amikor a tombolán nyert rózsafűzért a kezembe vettem, hogy leimátkozzam a bűneimet….
Talán annál a percnél, amikor megszülettem, hogy kapjak egy másik esélyt….
….egy új életre…
Kommentek