Csendelek…
Csak nézek, látok, nem szólok, nem beszélek…
Ott vagyok, és még sem…
Várok valamire…
Azt hiszem arra, hogy végre elinduljak valamerre…
Vagy csak egy jelre…hogy merre kell menjek…
Valaki meghalt bennem.
Valaki még nem született meg.
Telnek az órák, napok…
Hiába várok…
Mégis jó így.
Kell a csend.
Bennem.